Szia Jani!

Végre előkerült a pincéből a bor, no nem olyan pincéből, amire gondolsz, hanem
költözés miatt pincében taroltam a cuccaim nagy részét. :-)

Megkóstoltam, es íme, a véleményem feketén-fehéren:

Színe, mint a sárgalo búzamező. Gyűrűje sokáig fennmarad.
Vidám, szinte huncutkodik az emberrel, azt mondja, fogj meg, ha tudsz. Szinte harap, mint a kutya, amikor
játékra invitál, de nem fajon.
Az illatat es az ízvilágát nehéz megfognom. Édes, keserű es savanyú egyszerre. Három dimenzióban hat.
Az első kép, ami eszembe jut, amikor beleszippantok, hogy egy levágott fatorzs belsejébe
kukkantok bele, mert csak a kerge van meg, a belső részét frissen kivájtak.

A második kép, egy hideg fém műtőasztal, vagy mondjuk egy fémforgácsoló üzem illata.
Arra késztet, hogy hosszasan öblögessem a számban, szinte nem bírom lenyelni.
Összehúzza a szájat, mint a savanykás erdei gyümölcsök, ugyanakkor zöldség vagy fú jellege is van.

Frissítőleg hat, bar este van késő, mégis, mintha reggel lenne.
Mielőtt megereznem az izét, enyhe, alig észrevehető pezsgés jelenik meg, az utóíz
kesernyés, a gyümölcsösség elbújik a savasság mellett. Kesernyés parfumösség.
Az illat édesebbet sejtet, mint az íz.

Nagyon itatja magát.

Első vagy felületes kóstolásra nem mutatja meg, amit tud.
Aki nem érti, valószínüleg hígítani fogja.

Köszönöm ezt a szép élményt, Jani.

A nyílt napokra próbálok barátokat szervezni.

Üdv,
Monyo

Egy palack 2008-as Sauvignon blanc elfogyasztása után